Az ókori egyiptomi piramisok építésének rejtélye

A Nílus nyugati oldalán száznál több piramis állt, némelyek máig fenségesen törnek a csillagok irányába, némelyeken meglátszanak már a könyörtelenül múló idő pusztításai. Ma ebből 62 látható, amint csendes áhítattal szemlélik azokat a turisták és régészek, azt kutatva, milyen roppant tudással felvértezett emberek alkothatták csodálatuk tárgyait, ahol egyesül ég és föld.
Egyedülálló építészeti megoldásaival, a világ legnagyobb rejtélyeinek egyike. Pusztán az ismeretlen számunkra, miként alkották, kik és miért? A ma elfogadott teória szerint Egyiptom történetének hajnalán az előkelőségek masztabákba temetkeztek. Így alakulhatott ki később ezek egymásra helyezéséből a lépcsős piramis Szakkarában. Az elkövetkező királyok kedvet kaphattak e monumentális építményekhez, hogy a túlvilágon hamarabb egyesülhessenek az égben Ozirisszel az „égi lajtorja” segítségével. Több piramismező is maradt az utókorra Abu Roastól Lahunig.
A gízai-fennsíkon magasodik az egyetlen épen fennmaradt csoda a hét ókori közül, mely túlélte az évezredek viharait. A legalább 4500 éve itt trónoló gúlák közül a IV. dinasztia uralkodójának, Kheopsznak tulajdonított építménye rejtély a rejtélyben, ráadásul ahogy fejlődik korunk technikája, úgy válik még titokzatosabbá, mintha szándékosan játszana a kutatókkal, mindössze apró fogódzókat ad magából, a többit a fantáziánkra bízza. Az Istenekhez közeli csúcs alatt sem kívül, sem belül nincs felirat, egy piros „Kheopsz” jelen kívül, melynek valódisága erősen vitatott. Ezt 1837-ben találta Vyse brit ezredes, a király kamrájában, ahol előzőleg robbantással vájt utat magának. Szerencsére, ilyen drasztikus lépésre azóta senki sem ragadtatta magát.
Íme, néhány a piramisépítés teóriái közül a teljesség igénye nélkül, csakis a közelmúltból:
* Sokan nem hisznek abban, hogy kb. 5000 éve a kőkorszakból egyszerre betoppant kőbaltájával, valamint rézszerszámaival az ember, és felhúzta ezeket a csodálatos építményeket a semmiből. Inkább hisznek egy korábbi civilizáció létezésében majd pusztulásában. Az ő örökségük lehettek e csodás gúlák, melyek később az Óbirodalomban mintául szolgáltak a további piramisok építéséhez, hogy aztán másodlagos temetkezésekre használhassák azokat.
* Azonban az sincs kizárva, hogy valóban 4500 éve készült, de egy régi terv szerint, mely ki tudja mióta hevert valahol elrejtve, porosan, és ki tudja hogyan került oda?
* Egy újabb teória szerint, elképzelhető, hogy i.e. 2500 körül épült a Nagy Piramis, ám egy letűnt civilizáció emlékét őrzi csillagászatilag és építészetileg egyaránt. Egy eltűnt nép hagyatéka?
* Örök dilemma, vajon van-e összefüggés az ókori építmények és a csillagok között? A nap a 12 csillagképen 25920 év alatt halad át, egy képre 2160 év esik. Az egyiptomiak ezt nevezték a kozmikus évnek. Ezt a 12 csillagképet állatokról nevezték el, ez lett az állatöv, azaz a zodiákus. A Naprendszer i.e. 10500-ben éppen az oroszlán jegyében állt, mely csillagkép akkoriban a szfinx tekintete előtt a horizonton ragyogott minden nap, mielőtt szeme „hunyorgott” volna a felkelő nap sugaraitól, és ez az állapot csupán 25920 évente ismétlődik. Ez az időpont a legelfogadottabb tézis az özönvíz jelenségére, ugyanis ekkortájt olvadhatott el a jégtakaró a földön. Szintén 12500 éve már, mikor Ozirisz képmása, az Orion csillagkép, szokás szerint ott fénylett a tiszta égbolton, és belső három csillaga szolgálhatott mintául a három gízai piramis építőinek, hiszen amilyen szögben és távolságban ma fekszenek a sziklaplatón, az pontosan megegyezik, valószínűleg véletlenül, az akkori csillagállással, ráadásul az egyiptomiak fennen hirdették: „a földi világ az ég tükre”.
Jelenleg a halak jegyében állunk, de csupán 2010-ig kell várnunk, amikor a vízöntő csillagképbe lép a nap.
* Kheopsz fáraó építtette ugyan, de jóval később, mint az eddig feltételezett i.e. III. évezred, amikor már birtokában lehetett mindaz a tudás, mely egy ilyen csúcsépítményhez szükséges volt. A piramisokba sok diorit, bazalt, de főleg gránitelemet építettek be, melyeket képtelenség volt megmunkálni a rézszerszámokkal, mint a kor legkeményebb fémével, ezért vagy egy számunkra ismeretlen fémmel dolgoztak, vagy valamilyen titkos eljárással fúrták, faragták, vágták a szilárd tömböket. Ehhez kapcsolódik az az elmélet, mely állítja, hogy ha a vas csupán a i.e.VII.-VIII.sz.-ban vált mindennapos fémmé, akkor a piramisok építése, királyaikkal együtt áthelyezendő ebbe a korba, így az eddig oly sok vita tárgyát képező kronológia rögvest egyenesbe kerül!
* Az özönvíz előtt épülhettek, valamiféle Noé bárkája gyanánt.
* Egy elkerülhetetlenül közeledő katasztrófa elől menekítették az ősi tudást ide, esetleg üzeneteket
hátrahagyva a jövőnek.
* Idegen civilizáció alkotásai, esetleg a jövőből jött időutazók tudományos-társadalmi kísérletének
tárgyai.
* Kozmikus kapuk, amelyek más világokkal állnak összeköttetésben.
* A denderai Hathor szentély mennyezetének pompás zodiákus fríze az égbolt 25000 évvel ezelőtti állapotát mutatja. Ezt vagy maga a festő látta, vagy lemásolták neki egy régebbi dokumentumból, esetleg a kép már ott volt, csupán saját céljaikra használták fel az ókorban!
* Térrejtvény, melyet csak megfelelően fejlett tudás birtokában leszünk képesek megfejteni.
* Gravitációnövelő berendezés, megakadályozza a kontinensek vándorlását.
* Régi erőművek energia termelő készülékei.
* Kommunikációs központok, mely közeli és távoli pontokkal történő kapcsolattartást végez.
* Rezonanciagenerátor, mely igen szapora frekvencián sugároz és fogad jeleket, akár végtelen távolságokból is
* Több tízezer esztendeje épültek, mikor elvileg még semmilyen fejlett társadalom nem létezett.
* 1898-ban egy szakkarai sírból került elő az azóta is sok találgatásra okot adó apró szobor, melyet madárként katalogizáltak a kairói múzeumban, hiszen akkor még nem ismerhették a repülőt. Dr. Messina figyelt fel először a 18cm hosszú tárgyra 1969-ben, szerinte a tipikus egyiptomi madárszobroknak volt lábuk, tolluk, míg ennek nem. Dr. Messina repülőgépmérnök fivére balsafából reprodukálta a modellt, mely tökéletesen szelte a levegőt. Ókori papiruszokról több leírás is így fogalmaz: „... én repülni akarok...”. Ezek után biztossá vált előtte, hogy az i. e. III. sz. -ból való szobor inkább egy repülőszerkezet kicsinyített mása, mint madárutánzat. A modell címe: „Amon ajándéka”. Amon többek között a szél és levegőistene is volt.

Lehet válogatni a piramisok körül forrongó tézisek közül csakúgy, mint azok építésének korlátlan lehetőségeiből. Például: a súlyos köveket vízzel locsolt rámpán vonszolták végig, talán faszánokon, köteleket használva, ugyanis a kereket, a csigát sem ismerték még akkor. Esetleg hosszú fagörgőkön húzták, tolták felfelé, avagy a gúlák köré óriás falat emeltek, aztán vízzel töltötték fel, amelyen a sziklák szinte lebegve kerültek rendeltetési helyükre. Lehetséges, hogy a köveket hatalmas ballonokkal emelték meg, mint azt egy abüdoszi márványdarabból feltételezik. Szóba került terebélyes sárkányok használata, melyek a szél erejétől segítve emelték a magasba a monolitokat, avagy az emberi fül számára érzékelhetetlen, rezgő ultrahang borzasztó erejét felhasználva.
Mindenesetre tény, hogy szükségtelennek tűnő precizitással épült a Nagy Piramis, és az újkorban is kozmikus erőt tulajdonítottak neki, mikor 1884-ben New Yorkban a világdélkör meghatározásakor, először a gízai piramisokon való áthaladását javasolták, mielőtt Greenwich mellett döntöttek volna.
Bárkik is tervezték és kivitelezték e gigantikus építményeket, legyenek akár megalomán uralkodók, akár egy letűnt archaikus civilizáció polgárai, rendelkezniük kellett a geometria, a matematika, a csillagászat magas szintű tudományával, tisztában voltak a statikával, a tájolással, a földméréssel is.
Ismerték a területszámítást, a függőónt, eszközeik pedig messze felülmúlták a kor lehetőségeit.
Egy olyan civilizációról lehet szó, mely feltérképezte a bolygót és kiváló műszaki eszközökkel bírt. Az egész műveletsor csúcstechnológiát feltételez.
A közelmúltban több japán és európai tudóscsoport utánozta, ha csupán töredékformában is a korai építkezéseket, tanulmányozás és bizonyítás végett. Az eredmény, szinte teljes kudarc. Ott kezdődtek a gondok, amikor a Níluson átkívánták hajóztatni a tonnás köveket, annak elsüllyedése nélkül. Ezután a homokon végképp megfeneklett a maradék tömbök vontatása, hogy aztán azok magasba emelése már csak a modern darukkal legyen lehetséges, ám így is csupán „egy nagy törmelékhalom lett”.
Aligha állunk messze az igazságtól, ha azt mondjuk, hogy sok meglepetést tartogat még számunkra az ókori Egyiptom felfedezése a közeljövőben.

Képek






Oldalak

    Képek






    Oldalak